Mese a magról, aki nagy fa szeretett volna lenni
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis mag. Ez a magocska hevert a földön és arról álmodozott, hogy ha a föld betakarja, akkor csírát ereszt és egy hatalmas fa lesz belőle.
Szerencséje volt. Egy sündisznócska arra járt és orrával addig turkált a friss avarban, míg a magra föld került. A magocska most már nagyon jól érezte magát. Nem fázott, boldogan várta a tavaszt.
Nem is oly sokára elérkezett a tavasz. A nap melengető sugaraitól kizöldült a természet.
A kis mag is csírát eresztett, majd a csíra kibújt a föld alól. Szerencséje volt, s a felhők bőséges esővel segítették növekedését.
Őszre a magból szép kis fácska cseperedett. Minden évben tovább és tovább nőtt. Pár év múlva hatalmas fává terebélyesedett. Ha nem hiszed, menj ki az erdőbe és saját szemeddel is megláthatod.
